Mozgásra fel!

Hiába nőttem fel nagycsaládban, azt, hogy a kislányom mit fog csinálni az első pár hónapjában, azt valahogy mégis egészen rosszul mértem fel.

Mikor elképzeltem a gyereket, a fejemben megjelent egy-egy kép. Egy békésen alvó kisgyereké, vagy egy négykézláb félelmetes tempóban, de nagyon cukin közlekedő kis lényről.

(képünk illusztráció)

Sose gondoltam volna, hogy 8 hónapos korára a békésen alvás ugyan nem ritka vendég, de az átaludt éjszakáink igen. Az alvás nem egyszerű mutatvány.

• Hiszen éjjel, ha felébred az ember lánya, akkor rá kell ébrednie, hogy jééé, elveszett a lába! Ja, nem mégis megvan. De jó, akkor bekapom a lábujjam, hű ez finom. Akkor rákiáltok. Hoppá, milyen jó kis hangom van. Sikkantok egy hangosat. Na, nézzük, mi van itt. Egy párna? De érdekes, és milyen izgalmas mintája van. Dobálom egy kicsit. Mi ez itt alatta? Egy fül? Azt meghúzgálom. Ó, szakáll is van. Azt is. Jaj éhes vagyok, sírni kell. Hol az anya?

És az ember csak párat pislog és a mellette alvó kisgyerek egyből nappali üzemmódra kapcsol, aztán ember legyen a talpán, aki visszaaltatja. Persze van pár trükk, de ezeket jobb, ha az emberfia nem gondolja örök megoldásnak, mert ami egyszer bejött 3 hét múlva csak arra jó, hogy a gyereke átváltozzon sikítószellemmé tőle és a maradék álmot is kiverje a saját szeméből.

Szóval ennyit a békésen alvásról.

Mikor megszületik a baba, az ember csak nézi, hogy de kicsi, még megemelni is óvatosan kell, magától meg olyan csak, mint egy hátára esett bogárka. Aztán lassan nő a hús a kicsin, már „van mit fogni rajta”, és sokkal mozgékonyabb lesz. Azt hiszem, az egyik legjobb az aktív apukaságban, hogy megtanulja az ember értékelni a legkisebb dolgokat. Ha nincs ott, akkor aligha érti azt, hogy mi abban a nagy szám, hogy először magától átfordult hátról hasra. Pedig óriási dolog. Döbbenetes figyelni, ahogy egyre ügyesebb, és még mindig hol van a mászás?

Úgy szurkolok minden nap, mint egy focimeccsen, vagy az olimpiai döntőn.

• Gyerünk, nyomjad emberke, meglesz a váltott lábas kúszás! Ez az, csináld az átfordulást! Indulj meg a macidért! Ügyes vagy, gyerünk! Nyúlj ki a pelusért! Told ki a popsid, húzd fel a lábad, nyomd ki a mellkast, indulj el! Ez az!

Persze nem verseny, de akkor is az ember drukkol, izgul, és a gyerek pedig napról napra egyre ügyesebb.

Én pedig már el is felejtem, hogy mikor még meg sem született akkor tulajdonképpen azt képzeltem, hogy egy 1 éves kislányom fog születni…