Kezdő anya vs. Rutinos anya? Ez nem verseny!

De mint ahogy minden gyerek más -  és még a testvérek sem „működnek” egyformán -  úgy anyaként sem szerencsés másokhoz mérni magunkat.

Amibe például sajnos gyakran belefutok, az a komment háború első gyermekes és többgyermekes anyukák között.

Amikor a többgyermekesek leszólják az esetleg panaszkodó első gyermekeseket: „Ó, hát egy gyerek az semmi, majd meglátod, mennyivel nehezebb lesz, ha több lesz!”

Nem vagyunk mások helyzetében, nem hordjuk mások cipőjét. Nem vagyunk egyformák és így  – szerencsére – az anyaságot sem egyformán éljük meg.

Nekem pl. négyszer adatott meg, hogy kisgyermeket hozzak a világra. És igen, én is úgy látom, hogy egy gyerekkel sokkal könnyebb az élet, könnyebben szervezhető, nem kell megosztanom a figyelmet, az időmet és a két kezem is elég.... De pusztán azért mondom ezt, mert most már rutinos anyuka vagyok.

Amikor azonban még én is kezdő anyuka volta, na akkor egészen másképp éreztem magam és másképp gondolkodtam a kérdésről.

Merthogy volt bennem egy nagyfokú bizonytalanság mondjuk, ami igencsak fel tudott erősödni, ha rutinos, több gyermekes anyukákkal hozott össze a sors és mindig elcsodálkoztam: „Jééé, ezt hogy lehet bírni, hogy van ideje mindenre? Mennyire laza a hozzáállása, nem görcsöl rá mindenre....”

Ja kérem, az évek, meg a rutin.

Mert ha megvan már az embernek a tapasztalata abban, hogy mit kezdjen a hasfájós gyerekkel, hogy milyen géllel kenje az ínyét, ha jön a foga, ha tudja, hogy a dackorszak is elmúlik egyszer, akkor az azért ad egy fokú magabiztosságot!

De amikor az ember lánya ott áll tanácstalanul a patikában és fogalma sincs, mit vegyen fogzási fájdalmak enyhítésére elsőszülöttjének... mert mást mond a védőnő, a szomszéd, a barátnő, a gugli....

Gyermeket nevelni, ellátni mint tudjuk, igazából nem lehet tankönyvből, meg mások jó tanácsai alapján.

Persze meghallgatjuk a tuti tippeket, de mégis csak az lesz a jó a végén, ami pont a mi gyermekünkhöz passzol, ami nála működik.

S ha átverekedjük magunkat az első lázas megbetegedésen, ami már önmagában hatalmas pánik egy kezdő anyuka életében, akkor másodjára már tudni fogjuk, mi a teendő, ha belázasodik a gyermekünk.

Ez az a rutin, ami idővel jön, ami napról napra épül fel a saját tapasztalataink alapján.

És ez az, ami a többgyermekeseknek már az életük része, de ami még hiányzik és ezért bizonytalansághoz vezet egy első gyermekes anyukáknál.

Ne felejtsük ezt el, rutinos anyukák! Mi is voltunk kezdők! Gondoljunk vissza arra, mire emlékszünk első gyerekünk babakorából. Bizonyára mindannyiunkban volt egy kis félsz, hiszen egy ismeretlen dolog várt ránk: az anyaság, amit nem tanítanak az iskolában!

És kezdő anyukák, nem ér ám azzal visszavágni, hogy „minek annyi gyerek, meg minek szült valaki hármat, négyet, vagy épp minek dicsekszik valaki azzal, hogy ő mennyit bír”.

Egyrészt kinek mi köze hozzá, ki hány gyermeket szeretne, másrészt majd később, ha esetleg vállaltok még gyermeket, akkor fogjátok látni valóban a különbséget az egy gyermekes és a többgyermekes lét között.

Én úgy látom, mindkét oldalnak megvan a maga igaza: hisz szépség és nehézség egyaránt van abban is, ha első gyermekünket babusgatjuk és akkor is, ha már több gyermekkel lavírozunk a gyerekzsivajos mindennapokban.

Ezért a lényeg inkább az kellene, hogy legyen, hogy megértsük, nem kell másokkal versenyezni, másokhoz mérni magunkat, hiszen nem látunk bele teljesen mások életébe...

Honnan is tudhatnánk PONTOSAN, hogy egy másik anyukának VALÓBAN annyival könnyebb vagy nehezebb-e a helyzete, mint azt mi gondoljuk...

Hisz anyaságtól függetlenül sem mindegy, kinek milyen a vérmérséklete, mennyi a türelme, mennyire otthon ülő típus, mennyire családcentrikus, hogy milyen gyereknevelési elveket vall, hogy milyen a párkapcsolata... és még ezer tényező befolyásolja majd, hogy milyen anyává válik az illető. A gyermekek száma pedig csak egy tényező a képletben.

Lehet, hogy valakinek például három gyermeke mellett mindkét nagymama ott van a közelben, plusz a párja is rengeteget segít. És ismerek olyan egy gyermekeseket is, akiknek a nagyszülők viszont az ország másik végében laknak és a párjuk esetenként napokig távol van a munkája miatt.

No persze megesik, hogy valaki egy gyerkőc mellett megengedheti magának, hogy takarítónője legyen, vagy bébiszittere és ott vannak azok több gyermekesek, akik sajnos tényleg csak önmagukra számíthatnak a gyereknevelésben, a háztartás ellátásában egyaránt.

De mind anyák vagyunk. Ökölharc helyett többet érne egy  jó szó, a bátorítás, a segítség felajánlása, ítélkezés helyett pedig az együttérzés.

S ez mindkét oldalra vonatkozik!

Épp elég kihívás van az egy kisgyerekes édesanya mindennapjaiban, igazán kár az energiákat licitháborúra pazarolni! Ez egy olyan vita, azt hiszem, ahol igazából senkinek sem lehet teljesen igaza, és nem is kellene ehhez vitaalapot teremteni!

A gyerekzsivaj anyacoaching során pedig személyre szabott megoldásokkal várom az édesanyákat.