Hogyan ne légy „kocka” anya!

Mire is gondolok?

1.Ember tervez....

Ugye ismerős. Legritkábban alakul úgy a napotok a kisbabáddal, ahogy azt tervezted, vagy a gyereknevelési szakkönyvek szerint lennie kellene. Egy tökéletesen rugalmatlan ember, aki korábban csak feketét meg fehéret ismert, hirtelen belecsöppen egy számára frusztráló új élethelyzetbe. Amikor azt érzi, kicsúszik a kezéből az irányítás, nem látja előre a következő napokat, de sokszor még az órákat sem.

De minthogy Te vagy a felelős azért a csepp kis életért, igyekszel-próbálkozol, sokszor erőn felül is, hogy felvedd a fonalat valamiképp és mégis rendszert vigyél a kezdeti zűrzavarba. Ezt hívják napirendnek. Előbb vagy utóbb mindenhol kialakul és pár hónap múlva visszatekintve az első hetek káoszára, már talán nem is emlékszel pontosan, miért is pánikoltál annyira, amikor hazamentetek a kórházból.

2.Az a sok infó...

Mind egyszerre szakad az ember nyakába. Mást mond az anyukád, mást az anyósod, másképp csinálta a barátnőd, s megint mást ajánl a védőnő. Lefogadom, gugliztál is. Na, a neten aztán van bőven hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb tanács. Te meg ott állsz és teljesen összezavarodsz. „Mégis kinek higgyek, hogy csináljam?”

Mert nem mindenkinél kapcsol be az a bizonyos híres anyai ösztön az első pillanatban... És persze ez is frusztráló lehet. „Mit is kellene most éreznem? Most az anyai ösztön, azt jelenti, hogy ezt nekem mind tudnom kéne? De hisz soha életemben nem fogtam kisbabát előtte... Hogyan csináljam?”

Aztán rájössz, az anyaságot is tanulni kell. És szép lassan megismered babádat. Mit szeret, hogy szereti. S ahogy a bizonytalankodás helyett tudatosan elkezded figyelni a saját kisbabádat, megismered a napi ritmusát és egyre jobban belerázódsz majd a gyermekgondozásba is.

3.Apa is most születik ám!

A görcsösséget csak fokozhatja, ha a párod sem tudja, mit is kell kezdeni egy kisbabával. De tapasztalatból tudom, az sem jobb, ha ő már rutinos, mert már van gyereke. Mert akkor meg azon görcsölsz, te mennyire vagy béna hozzá képest. Szóval mindig van indok aggódni valamin, ha az ember efelől nézi a dolgokat.

De aztán rádöbbentek, hogy ketten vagytok, mert nem csak apa meg anya született, hanem egy szülőpár is.

S a felismerés, hogy „ketten majd csak megoldjuk valahogy, mint eddig mindent” egymást segítve és bátorítva, máris magabiztosabbnak érzed magad újdonsült anyaként.

4.A ketten vagyunk azt jelenti, nem egyedül kell csinálni...

Az első babás anyukák legnagyobb problémája sokszor az, hogy időzavarral küzdenek, mert annyira tökéleteset szeretnének nyújtani anyaként és ezer százalékig kisbabájukra figyelnek.

Mindeközben pedig elúsznak az otthoni teendőkkel: halomban áll a vasalatlan, gondot okoz a mindennapos főzőcskézés. Ki kell hát valamit találni, hogy mégis élhető legyen az élet, ne csak túlélhető.

Ilyenkor pedig jön a „légy szíves” meg a „kérlek”. Ideális esetben. Máskor pedig a zsémbeskedés és a zsörtölődés.  Te melyiket választod? Mert ez is választás kérdése.... Ideális esetben kialakul a munkamegosztás menete. Sok ismerősünknél és nálunk is a fürdetés az apuka reszortja. Amit egyébként az apa és a gyerekek is egyaránt élveznek, hiszen ők napközben nem találkoznak, ezért ez az ő közös idejük, amikor este hazaér apa a munkából.

Nálatok milyen a munkamegosztás? Van, ahol apa játszik a kicsivel, amíg az anyuka elkészíti a vacsorát. Apropó, ebből is lejjebb lehet ám adni, sima ügy a hideg vacsora is, ha az ember lánya megcsúszik a napjával. Van ilyen kisgyerek mellett bőven... 

Szerintem az a lényeg, hogy mindenki mérje fel, hogy neki, a családjának mi az a pont, ahol lejjebb lehet adni a tökéletesből és mi az, ami fontos, hogy úgy maradjon, mint korábban volt.

Neked pl. mi a fontos? Hogy az alsóneműk is vasalva legyenek, vagy hogy kividd a gyerkőcöt mindennap a levegőre? Ragaszkodsz a makulátlan rendhez és a baba alvásidejében csak pakolsz és suvickolsz vagy kibékülsz a szinten tartó takarítással és inkább olvasol félórát meg megiszol egy kávét, hogy Te is szusszanj egyet, amíg a baba alszik. Választani pedig muszáj, mert minden nem fog egyszerre menni. Tökéletesen biztos nem.

5.Anya vagyok, de nem csak anya!

Az első hetekben-hónapokban teljesen belefér, hogy ismerkedve az új helyzettel, az anyasággal, a kisbabával szinte nincs is más gondolatod, és beszédtémád se nagyon. Minden a baba körül forog.

De egy idő után nyitni kell újra a külvilág felé ahhoz, hogy ne sérüljenek az emberi kapcsolataid. És nem csak ezért, hanem mert egyszerűen jól esik másokkal, felnőttekkel is lenni.

A párod sem lesz attól „apa” számodra, még ha sokan így is hívják a társukat, onnantól, hogy megszületik a gyermekük. Számára is fontos, hogy társként nézz rá, mint ahogy neked is jól esik, ha nőként kezel, s nem csak házi mindenesként.

Néha ki kell mozdulni otthonról azért, hogy kicsit kikapcsolódj és feltöltődj. Totális merevség azt hinni, hogy attól vagy jó anya, hogy 0-24-ben otthon vagy a kisbabáddal. Nem, nem attól vagy jó anya. Hanem ha van elég türelmed, energiád akkor is, ha éjszakáznod kell, amikor jön a foga, amikor indul majd a dackorszak, meg a testvérháborúk. De ehhez az kell, hogy más impulzusok is érjenek, hogy beszélgess emberekkel, hogy sportolj, hogy fodrászhoz járj, bármi olyat csinálj, ami számodra fontos.

Tudom, első kisbabával elég kocka tud lenni az ember, én magam is az voltam. Tisztelet persze a kivételnek. Mert azért anyacoachként nagyon sok szuper laza, nem görcsölős első babás anyukával is van szerencsém találkozni.

Azt gondolom, mihelyst rutinosabbá válik az ember, úgy tud rugalmasabbá is válni. Amikor már magabiztos, és hisz magában. Amikor elhiszi, hogy jól csinálja és nem dől össze a világ, ha néha hibázik, ha megcsúszik a napja vagy ha nem a szakkönyvek szerint alszik/eszik a babája, akkor is.

De ez egy folyamat eredménye, amit türelemmel ki kell várni!