Hogyan leszel laza anyuka, amint túl vagy a tízezer órán?

„Nem kéne arra a gyerekre sapka, anyuka, olyan hideg van?” – kérdezi tőlem a cekkeres, nejlon otthonkás nevelésügyi szakember az ABC előtt. Az első gyerekkel még sírva szaladtam haza, milyen rossz anya vagyok. A negyedikkel pedig lazán azt válaszoltam, hogy „magának kéne sapka, mama, ha fázik”. Miért van az, hogy az első gyereknél még tök görcsösek vagyunk, a következőnél pedig már sokkal lazábbá válunk?

Ha első gyerekes anyukaként képedtél már el, hogyan lehet egynél több gyereket nevelni, akkor figyelmedbe ajánlom a kezdőből szakértővé válás folyamatának megismerését.  A pszichológiai kutatások alátámasztják, hogy a kezdők még bizonytalanok, nincs meg a kellő tapasztalatuk ahhoz, hogy ne kelljen odafigyelniük az automatizmus az minden egyes elemére. Sokszor hibáznak, elfelejtik, mi után mi jön, frusztráltak és idegesek.

Ezzel szemben a szakértők a rengeteg gyakorlás hatására készségszinten, automatizmusok segítségével látják el a baba körüli teendőket. Fél kezükkel a facebookot görgetve is képesek pelenkát cserélni a lávalámpa fényénél úgy, hogy a másik gyerek fel sem ébred közben. Miért? Mert ezerszer csinálták, és mert nem kell tudatos kontroll ahhoz, hogy végignyomják a folyamatot. Nem kell azon gondolkodniuk, hogy mi a következő lépés, hiszen álmukból felkeltve is le tudják zavarni az egészet. (Még jó, hogy tudják. Pont erre lettek trenírozva.)

Míg az első gyereknél a legjobb barátod Spock doktor és Google mester, s órás kontaktban vagy anyáddal, anyósoddal, meg két baba-mama csacsogó közösséggel, addig a többedik gyereknél már a védőnő kér tőled tanácsot.

Ráadásul, amikor már rutinrókává váltál, akkor ez a tapasztalatod készségszinten raktározódik a tested emlékezetében. Magyarán, keresed a szavakat, amikor segíteni akarsz a bénázó beugrós férjednek. Sőt, ha netán kihagysz hosszú éveket, akkor némi kis gyakorlással hipp-hopp visszatérnek a régi babázós automatizmusok. Tisztára, mint a biciklizés.

És tudod, mi a legszebb az egészben? Hogy, amikor rutinróka vagy, akkor már élvezed. Hja, ki ne élveznél, a virtuóz valamiben?

Sőt, tovább megyek. Mókás kedvű pszichológusok még azt is bizonyították, hogy a rutinosak jobban teljesítenek, ha figyelik őket, míg a kezdők teljesítménye zuhanórepülést mutat társas környezetben. Magyarán, az első gyerekkel még kész stressz és frusztráció a boltba is lejutni, mert, mi van, ha ordítani kezd a ded, vagy netán lehányja a karodat. A többedik gyereknél pedig már képes vagy úgy nekiindulni egy borfesztiválnak akár, hogy simán elfelejtesz olyan létfontosságú dolgokat bepakolni, mint mondjuk pelenka vagy cumisüveg.

 

Rutinrókák a cekkeresek ellen

Újoncok vs rutinrókák a tízezer gyakorlati óra előtt és után

Mindezt azért írom le neked, hogy megnyugtassalak, igenis, van fény az alagút végén. Nem béna vagy, hanem gyakorlatlan. Ami két dolgot jelent egyszerre. A jó dolog az, hogy bizonyos időn belül vége lesz a béna szakasznak és az ég nem óv meg attól, hogy rutinrókává avanzsálj. Irigylésre méltó rutinrókává, aki tapsorkánban vezényel le egy buszos hányás takarítós projektet. A rossz dolog viszont az, hogy nem tudod siettetni ezt az időszakot. Hiszen, azt a Malcolm Gladwell-féle tízezer ráfordított órát nem úszhatod meg. Viszont, mivel a meló 0-24-es, örömmel jelenthetem, hogy kicsivel több, mint egy év alatt fogod tudni abszolválni ezt a tízezer gyakorlati órát. Hát nem csodás?

Szóval, a cekkeres néni a kérdésével napokig tartó mélydepresszióba lökött az első gyereknél. Meg voltam róla győződve, hogy tök rossz anya vagyok, akinek még az sem jut eszébe, hogy sapkát húzzon a szegény gyerek fejére. És, hogy bizonyára bárhol máshol jobb kezekben lenne ez a gyerek, mint egy ilyen alkalmatlan anyánál.

Amikor a negyedik gyereknél bekóstolt ezzel a kérdéssel az apró virágmintás nejlonotthonkájában, csak legyintettem, hogy mit szól bele más dolgába. És az egészet el is felejtettem volna azonmód, ha nem jut eszembe, hogy megírjam, milyen fura is az élet, hogy ismétli önmagát.

Van azonban egy gyenge pontjuk a rutinrókáknak. Az unalom. Az, hogy néha már őrülten unják az egész automatizmust. Hogy ez a remek becsukott-szemes készség dolog már a könyökükön jön ki, s bármit megtennének egy kis változatosságért. De ez már egy másik sztori. Arról, hogy miért kell kitörnöd a mókuskerékből, egy másik írásban olvashatsz.

Szóval, mi ebből a tanulság? Az, hogy a türelem rózsát terem, hogy gyakorlat teszi a mestert és hogy „ucsica, ucsica, ucsica”, amíg csak élsz – hogy Lenin elvtárs szavaival zárjak.

Ha szeretnél egy jó kis egyéni tanulást magadnak, akkor veled vagyok. >> Jelentkezz az Anya Mentor Programba

Dr. Ruzsa Dóra , 2017. augusztus 01.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?