6 tipp kisgyermekkel való utazáshoz

Tavaly már megvolt a családi nyaralás debütálása, elmondhatom, hogy mindannyian szuperül vettük az akadályokat. Ezen bátorodva újra útnak indulunk, viszont most egy szinttel feljebb tettük a lécet. Mondjuk egyből jó nagyot ugrunk, egészen az égig, a felhők fölé, ugyanis repülőre ül a család!

Az indulásig még van 3 napunk, de az előkészületekkel már a finisben járunk, ezek tapasztalatait kívánom most megosztani.

1. Vondd be a gyerekeket a készülődésbe!

Nekünk nagyon bevált! Amint fixxé vált az utazásunk, beavattuk őket is. Egyrészt útlevelet kellett csináltatni, ami igen meghatározó élmény volt. Fotózkodás, mosolygás a kis kamerába, amin egy kisautó parkolt és mögötte/felette egy plüss virággal hadonászott a néni...

Aztán egy kis vásárlás... mivel melegebb éghajlatra visszük őket és a tavalyi nyári holmik egy részét kinőtték, elmentünk szandit, nyári kalapot venni.Marcinak már furcsa volt, hogy mindezt kabátban és bundás csizmában tesszük.

Marcinak már megmutattuk a térképen az úticélunkat, érdekes, mennyire rákattant, naponta többször előveszi és nézegeti, merre megy majd a repülő. Az utazás tudata óta az égen is másképp szállnak ezek a járművek...

Klassz kis közös program adódott abból, hogy egyik délután megkértem őket, hogy a játékokat ők maguk csomagolják be. Szertartásszerűen kiültem a szoba közepére egy hátizsákkal, "Ki mit szeretne magával hozni?" - hangzott a kérdés. Ádám persze azonnal megfogott egy kb 40 centi hosszú és 20 centi magas, szirénázó rendőrautót - "Eszt!" -, de sikerült róla lebeszélnem és meggyőznöm, hogy inkább több, apró autót rakjon a hátizsákba. Ezzel Marci is egyetértett, mert a hátizsákot ő akarja cipelni.

2. Készítsd elő az utazáshoz szükséges figyelemelterelő eszközöket!

5,5 órás repülőút előtt állunk. Ismerem a gyerekeimet, de most ez egy teljesen új helyzet lesz, igyekszem felkészülni az igényekre, szükségletekre: innivaló, nasi, játék, alvóka egyebek, de most nem tudom előre megmondani, hogy fognak reagálni.

3. Tervezd meg a nyaralás napjait!

Nem szervezzük túl azt az egész 5 napot, amit ott helyben töltünk, kicsi gyerekekkel pláne nem tervezünk nagy városnéző túrákat. Igyekszünk minden napra valamit kitalálni, de olyan programot választunk, ami beilleszthető a gyerekek napirendjébe. Nálunk, főleg a kisebb Ádámnál fontos a rendszer, az a bizonyos csodatevő alvás ugyebár. Azzal mindenki jól jár...

4. Vizualizálj pár fontos momentumot!

Ez nagyon hasznos volt számomra! Csomó kérdés ekkor merült fel.

Íme néhány:

• Mi lesz a kabátokkal? Merthogy hidegből utazunk a melegbe, nem szeretnénk magunkkal vinni már a repülőre sem! (Hazaviszi a kísérő család és a hazaérkezéskor is elénk hozza.)
• Feladjuk a babakocsit vagy sem? (Mivel Ádám még lassan közlekedik a saját lábán, mindenképp hasznos, ha a becsekkolás után is, egészen a gép ajtajáig azzal közlekedik.)
• Hány poggyászunk lesz? Ki mit tud vinni? Ki melyik gyerekre figyel? (Ezt mi úgy oldjuk meg, hogy Marci kap egy testvérfellépőt a babakocsira, így a két gyerekkel könnyebben, gyorsabban és biztonságosabban haladunk. A másik felnőtté a nagy poggyász és az iratok).

5. Mindenki nyugodjon le!

A legfontosabb és a legnehezebb is egyben! Annak ellenére, hogy nagyon izgatottak vagyunk, igyekszünk nyugodtak maradni és nem túlzizegni a készülődést. Pedig nagy dologra készülünk, aggódás és félsz egyáltalán nincs bennem, csak a jóleső izgalom és várakozás, mint egy normál utazás előtt. Mármint úgy normál, hogy gyerek nélküli. Dehát most a gyerekekkel való élet a normál... No, arra szerettem volna kilyukadni, hogy egy sima, két fős, páros utazás előtt is izgatottan készülődik az ember, gyerekekkel meg pláne!

6. Felejtsd el a pihenést!

Ez most nem erről fog szólni! Valószínűleg fehér foltosan jövünk haza, az 50-es védőfaktor minket is óv a leégéstől, miután magunkhoz öleltük pancsizó vagy éppen a fáradt gyermekünket. Talán 1-2 cikket el tudunk olvasni a kedvenc újságunkból vagy haladunk pár oldalt a hónapokkal ezelőtt elkezdett könyvvel, de kizárólag csak alvásidőben! Lehetséges, hogy jól tudunk mi is lakni az étkezéseknél, de nagy gasztronómiai élményekben nem reménykedünk!

Viszont! Cserébe kapunk boldog mosolyokat, hangos kacajokat, két fáradhatatlan, egész nap pancsizni, csúszdázni akaró vízipókot, homokvárat építő várkapitányt. Akik "sohasem éhesek", "sohasem szomjasak", akik szerint "nem kell bekenni naptejjel"és "nem kell aludni, a napocska sem alszik". És ez mindennél többet ér!

Gondolom, mondanom sem kell, alig várom ezt az utazást!

"A cikk írása óta Marci és Ádám túl vannak életük első repülésén... Judit szívesen beszámol arról, hogy a tippek beváltak-e, persze, csak abban az esetben, ha kíváncsiak vagytok rá!  Jöhet?